Fagymentes - HU -
A negatív hőmérsékleti értékek kialakulása mérsékelt éghajlati öveken a tavaszi évszakban rendszeresen jelentkező időjárási jelenség, mely azonban eltérő időjárási folyamatok eredménye lehet, ezért a fagyok típusait ennek megfelelően szokás megkülönböztetni.
Amikor a vizsgált terület fölé hideg – hazai esetben szibériai vagy északi-sarki eredetű – levegő áramlik kiszorítva az ott található melegebb levegőt, és ennek hatására a hőmérséklet fagypont alá süllyed, advektálódott- vagy szállított fagyról beszélünk. Élénkebb légmozgás és stabil hőmérsékleti rétegződés jellemzi. Ezek miatt nehéz, gyakran lehetetlen ellene védekezni.
Tiszta, felhőtlen éjszakán, szélcsend esetén a felszín több hőt sugároz ki, mint amennyit napközben a tavasszal még gyengébb napsugárzásból nyert, így – először a felszín, majd – az alsó légrétegek fagypont alá hűlnek. Ekkor gyakran előfordul, hogy csak az alsó néhány méteres légréteg hűl le kritikusan, fölötte azonban (5-20 m magasságban) nulla fok feletti hőmérsékletű levegő található. A jelenséget, amikor a hőmérséklet a magassággal emelkedik, nevezzük inverz hőmérsékleti rétegződésnek. Azt a réteget, ahol az inverzió fellép, inverziós rétegnek, azt a magasságot, ahol a levegő hőmérsékletének növekedése megáll, és újra csökkenni kezd, inverziós plafonnak nevezzük. Erős inverzióról akkor beszélünk, ha a magassággal a hőmérséklet gyorsan emelkedik. Ennek egyik jellemzője a vékony inverziós réteg és az alacsony inverziós plafon. A fagyvédekezés hatékonyságának leginkább ez az állapot kedvez. Mivel ebben az esetben csak egy sekély légrészt kell felmelegítenünk, ráadásul kis magasságban „természetes módodon” is találunk plusz hőt, az ilyen típusú, úgy nevezett radiációs faggyal szemben mind a hőtermelésre, mind a légkeverésre alapozó módszerek felvehetik a versenyt.
A tavaszi fagyok elleni védekezésre több megoldás áll rendelkezésre, ám tökéletes fagyvédelmi módszer sajnos nincs. Mindegyik védelmi lehetőség esetében beszélhetünk előnyös, illetve hátrányos tulajdonságokról, melyeket mérlegelve kell meghoznunk a döntést arról, hogy ültetvényünk szempontjából mi a legkifizetődőbb megoldás. A fagyvédelmi módszereket passzív és aktív módszerekre különíthetjük el, melyek közül az érdemben alkalmazható lehetőségeket következőtáblázat tartalmazza:
| Passzív módszerek | Aktív módszerek |
|---|---|
| 1. Termőhely-választás 2. Fagytűrőbb alanyok, fajták választása 3. Nagyobb koronamagasság, famagasság alkalmazása 4. Alacsonyra nyírt gyep, széles művelt sorcsík alkalmazása 5. Talajnedvesség-tartalom növelése 6. Kémiai védekezés, növénykondicionálás, -regenerálás 7. Virágzáskésleltetés 8. Jégháló, esővédő fólia létesítése |
1. Légkeverés (horizontális és vertikális tengelyű) 2. Füstölés, ködösítés 3. Fagyvédelmi öntözés (korona alatt vagy felett) 4. Ültetvényfűtés (paraffingyertya, olajkályha) 5. Fagyvédelmi gépek (frostbuster, ködsárkány) |
A passzív fagyvédelem célja, a fagy elkerülése vagy gyakoriságának csökkentése úgy, hogy a fagy megjelenésekor nem kell már aktívan beavatkoznunk. A védekezés már az ültetvény telepítésekor megkezdődik a termőhely tudatos kiválasztással, fagytűrőbb alanyok, fajok, fajták telepítésével, nagyobb koronamagasság kialakításával, és folytatódik az ültetvény teljes életciklusa alatt a növények stressztűrésének vagy fagy utáni regenerációs képességének fokozásával, kémiai védekezéssel vagy növénykondicionálással. A passzív módszerek adta lehetőségekkel élni kell, segíthetnek a fagy elleni védekezésben, de egyedüli megoldást csak kivételes, ritka esetben jelentenek.
Ellenben a passzív védekezéssel, az aktív fagyvédelmi módszereket közvetlenül a fagy beállta előtt vagy a fagy beállta után, de a kritikus hőmérséklet elérése előtt alkalmazzuk, hogy a hőmérséklet további csökkenését megakadályozzuk. Az egyes módszerek bővebb leírását a Tudástár cikkei tartalmazzák: