Fagymentes - HU -
A légkeveréses módszereket használók arra alapozzák a védekezést, hogy radiációs fagy esetén a levegő hűlése alulról indul, és az időben kezdett védekezéssel, a kialakuló inverziós rétegből melegebb levegőt kever az alsó légtérbe, növelve így az ültetvény hőmérsékletét. A levegő átkeverésére több módszer áll rendelkezésre úgy, mint vízszintes-, és függőleges áramú légkeverő gépek, valamint a helikopteres légkeverés
A vízszintes áramú légkeverő gépek (továbbiakban szélgép), rendszerint egy 8-12 m magas toronyra szerelt két-, három- vagy négylapátos ventilátor. A hatékonyabb szélgépek lapátjainak forgási sebessége elérheti a 600 fordulat/percet, átmérője pedig a 6 métert. A ventilátor optimális esetben a torony körül folyamatosan mintegy 4-5 perc alatt körbeforog, megnövelve a védhető terület nagyságát, ami így akár 3-4 hektár is lehet szélgépenként. A ventilátor enyhén (kb. 5-7°) lefelé bólintva működik, így a ventilátor fentről beszívja a levegőt és enyhén lefelé irányuló szögben továbbítja azt a talaj irányába. Léteznek olyan szélgépek is, melyek nem csak a különböző légrétegeket keverik össze, hanem a lapátok előtt található gázégőfejek vagy más fűtőegység által termelt hőt is továbbítják lefelé. Ezek a berendezések ugyan hatékonyabbak, ellenben a beruházás és az üzemeltetés költsége is magasabb.
Mivel a szélgép szinte azonnal kifejti hatását, optimális esetben elég a kritikus hőmérséklet elérésekor elindítani. Azonban, ha a fák felülete nedves egy várhatóan fagyos éjszakát megelőző nap, akkor érdemes a szélgépeket korábban működésbe hozni, hogy „megszárítsuk” a növényeket, mielőtt megfagyna a víz a felületükön. A fentiek tükrében a legkisebb kockázatot az jelenti, ha a berendezést már magasabb, 0-2 °C nedves hőmérséklet mellett elindítjuk, de legkésőbb akkor, amikor a területen mérhető nedves hőmérséklet még 3-4 °C-kal a kritikus hőmérséklet fölött van. Tekintettel arra, hogy a szélgépek üzemeltetési költsége – más aktív védekezési módokkal összevetve – alacsony, a kockázatok csökkentése végett javasolt a legkorábbi időpontban elkezdeni a védekezést. A szélgép akkor állítható le, amikor a védetlen kontrollterületen a nedves hőmérséklet újra 0 °C fölé emelkedett.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélgépek alkalmazása jó hatékonyságú módszer. Kisugárzási fagy esetén, optimális körülmények között (teljes szélcsend, erős hőmérsékleti inverzió) 3-4 °C-kal is emelheti az ültetvény hőmérsékletét. Azonban, ha a felsőbb légrétegek hőmérséklete alig magasabb az ültetvény hőmérsékleténél (gyenge az inverzió), számottevő hatásra nem számíthatunk. Hasonlóképpen nem alkalmazható jó eredménnyel a szélgépünk szállított fagyoknál és 4-5 m/s szélsebesség fölött. Mindezekkel együtt a szélgépek alkalmazása a légkeveréses módszerek közül a leghatékonyabbnak és a legtöbb esetben használható módszernek bizonyul.
A szélgépek használatának előnye, hogy különösebb műszaki korlátja nincs; meghajtása lehet elektromos, robbanómotor általi vagy traktor lehajtás, lehet fix telepítésű vagy vontatható, és sem a termesztéstechnológiára, sem a növényekre nincs jelentősebb káros hatása. A védekezés munkaerőigénye minimális, megfelelő mérőműszerekkel működése akár automatizálható is. Egyetlen hátrányaként tartják számon, hogy a szélgépek működése viszonylag nagy zajjal jár. A géptől még akár 500 m-es távolságra is 60 dBA zaj mérhető.
Kevésbé elterjedt módszer a függőleges áramú légkeverő gépek használata. Itt két ellentétes mechanizmus képzelhető el: a magaslati meleg levegő lenyomására alkalmas függőleges áramú ventilátorokat is tanulmányozták már, azonban ezek a ventilátorok általában gyengébb teljesítményűek, így helyettük sokkal egyszerűbb és hatékonyabb a fent részletesen bemutatott szélgépeket üzemeltetni. Az ezzel ellentétesen működő, függőlegesen felfelé fújó szélgépek azonban már kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Az alapöltet az, hogy a ventilátor vízszintesen behúzza a talaj közeli hideg levegőt és felfelé kifújja, helyére pedig a magasabban elhelyezkedő légrétegből melegebb levegő áramlik, ezáltal növeli a felszínhez közeli légréteg hőmérsékletét. Már az elméletnek is több buktatója van, de a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a módszernek mindössze átmeneti pozitív hatása van a ventilátorhoz közeli területek hőmérsékletre, azonban a teljes ültetvény levegőjének hőmérsékletére egymagában sajnos nincs hatással.
Kisebb ültetvények esetén, ahol egy szélgép telepítése nem lehetséges vagy nem kifizetődő, a fentiek ellenére alacsony telepítési költsége révén lehet benne fantázia. Kiegészítve más – passzív és aktív – védekezési módszerekkel; felmérve az ültetvény mikroklimatikus környezetét, esetleg kiegészítő ültetvényfűtéssel kombinálva gyengébben fagyos éjszakák esetén rendszerben kielégítően működhet.
Egy helikopter a repülése során rotorlapátjaival tekintélyes mennyiségű levegőt mozgat lefelé. Amennyiben megvalósul az inverz hőmérsékleti rétegződés, úgy a helikopter által lehajtott melegebb levegő, illetve a rotorlapátok keltette turbulencia biztosítja a melegebb levegő felszíni átkeverését. Az elv lényegében teljesen megegyezik a szélgépekével, így a sikeres védekezés meteorológiai feltételei is azonosak. A különbség a védekezés által lefedett terület nagyságában jelentkezik.
A helikopteres légkeverés akkor működik a leghatékonyabban, ha a pilótának sikerül a legmelegebb légréteget, az inverziós plafont megtalálni. Gyakran a repülés megkezdésekor függő helyzetben, lassan, de folyamatosan emelkedve keresi meg a pilóta ezt a réteget. Általában elmondható, hogy amennyiben az inverziós plafon 25 m-nél alacsonyabban van, jó hatásfokkal tud a helikopter dolgozni, ám ennél magasabb inverziós plafon esetén már nem tud elegendő levegőt lemozgatni a rotorok által keltett légörvény, így a helikopteres védekezés nem kifizetődő. A munkaszélesség (az a sáv, ahol a levegő megkeverhető egy menetben) körülbelül 30 méter, az általános repülési sebesség 8-35 km/h közötti, amit első sorban a lehűlés mértéke és az inverzió erőssége határoz meg: minél hidegebb van és minél magasabban van az inverziós plafon, annál lassabban kell haladni. Ahogy már említettük, a szélgéphez képest a legnagyobb különbséget a lefedhető terület nagysága jelenti: míg egy szélgép 3-4 hektáron nyújt védelmet, addig az egy helikopter által lefedhető terület becsült nagysága – a helikopter teljesítményének függvényében – 20 és 45 ha között változik. Általános esetben minden 30 percben szükséges áthaladni ugyanazon terület fölött, de erősebb fagy esetén gyakrabban ismételt áthaladás szükséges.
A védekezés megkezdésének időpontja az általános elv alapján a kritikus hőmérsékleti érték eléréséhez köthető. Biztonsági szempontból itt is jobb, ha hamarabb kezdődik a beavatkozás. A repülést reggel akkor kell abbahagyni, amikor a hőmérséklet a kezeletlen kontrollterületen a kritikus károsító hőmérsékleti érték felé emelkedett és folyamatosan növekvő tendenciát mutat.