Fagymentes - HU -
Az ültetvények fűtésére már korábban is jó hatásfokkal alkalmaztak szilárd, folyékony vagy gáz tüzelőanyaggal működő kályhákat, azonban főként a magas energiaköltségek miatt ma már nem jönnek számításba ültetvények fagyvédelmére. Ha manapság telepített ültetvényfűtést említünk, Magyarországon többnyire a paraffingyertyás módszerre kell gondolnunk, bár sok gazda kísérletezik a – házi – fűrészporos „gyertyák” alkalmazásával is, elterjedtsége miatt azonban a következőkben csak a paraffingyertyával foglalkozunk.
A fűtőberendezések – jelen esetben a paraffingyertyák – hősugárzással (a hőforrástól egyenes vonalban terjed az energia, távolodva a távolság négyzetével arányosan csökkenő mértékben) és hőáramlással (a hőforrás környezetében felmelegített levegő felfelé száll, így a légtömeg vertikális elmozdulása közvetíti a meleget a növények irányába) adják át az energiát a környezetüknek, esetünkben a növényeknek.
Mint minden fagyvédelmi módszer esetében, ültetvényfűtés használatakor is fontos szerepet kap az előrejelzés és megfigyelés. Minden védekezési módszer esetén hangsúlyozzuk az időjárási elemek szem előtt tartását, a paraffingyertyás ültetvényfűtés esetén azonban egy több okból: egyrészt esetükben egy igen hatékony, de nagyon drága védekezési módszerről van szó, így a túl korai vagy felesleges indítás nagyon nagy „pénzpazarlást” jelent, míg elmulasztott védekezés esetén lemondunk a szinte biztos védelemről. Másrészt a hatékonyságot a megszokottak szerint a légmozgás erősen befolyásolja, 2-2,5 m/s szélsebesség fölött a szél a megtermelt hőt lemozgatja a területről erősen csökkentve vagy megszüntetve a védőhatást. A hatékonyságot befolyásoló meteorológiai tényezők közül meg kell továbbá említeni, hogy az erős inverzió ebben az esetben is növeli a védekezés hatásfokát.
A kihelyezett gyertyák begyújtása körülményes, és sok emberi munkát igényel, ezért a paraffingyertyás fagyvédelemhez egy minden részletében előre kidolgozott, alaposan begyakorolt riadó- és akció-terv szükséges. A riadóterv klasszikus esetben azt jelenti, hogy a várhatóan fagyveszélyes éjszakán az időjárás (főleg a hőmérséklet) megfigyelést végző személy telefonos úton riadóztatja a személyzetet. A riadóláncnak a védekezést végző teljes személyzeten a legrövidebb idő alatt végig kell futnia, és az ültetvényben való megjelenésre is legfeljebb fél-egy óra van. A cselekvési terv szerint a beérkező dolgozóknak már pontosan tudniuk kell a feladatukat. A begyújtás időpontja – más fagyvédelmi módszerekhez hasonlóan – itt is a nedves hőmérsékletre alapoz. A védekezést 0,5-1,0 °C-kal az adott fenológiai fázisban alkalmazható kritikus hőmérséklet elérése előtt kell megkezdeni, mert a begyújtás időigényes folyamat. A fagyos éjszakán a gyertyák begyújtására legfeljebb egy óra áll rendelkezésre, amely idő alatt hektáronként másfél fő szükséges. A sikeres védekezés érdekében egy hektárra 5-600 gyertya kihelyezése szükséges, de első menetben csak minden második sor minden második gyertyáját kell gyújtani. Ennek egyik oka, hogy az egész védett területen rövid idő alatt legyen egy kezdeti energiatermelés, a másik, hogy gyengébb, vagy elmaradó fagy esetén, szükségtelen és pazarló minden gyertyát begyújtani. A későbbiekben, a hőmérséklet csökkenése függvényben lehet begyújtani a maradék gyertyákat előre kidolgozott szisztéma szerint.
A védekezést akkor lehet befejezni, amikor a nedves hőmérséklet a szomszédos, védetlen kontrollterületen a kritikus hőmérséklet fölé ér és folyamatosan növekvő. Maga a leállítás gyors végrehajtása is fontos. Mivel a gyertyák drága eszközök, egy gyors leállítás sok pénzt tüzelőanyagot spórolhatunk meg egy következő éjszakai védekezéshez.
Jelentős hátránya, hogy az alkalmazás nagy a munkaerő-igényű, és körülményes. A gyertyák vételára ezen felül hektáronként 1-1,2 millió Forint, amiért cserébe mindössze 10-12 óra folyamatos üzemidővel számolhatunk. Működési időtartam szempontjából ugyan pozitívan értékelhető, hogy kisebb fagyoknál elegendő minden második vagy negyedik kannát begyújtani, így egy garnitúrával több éjszakányi védekezés is elképzelhető, nagy veszteséget jelent viszont, ha egy időszak alatt több éjszakán keresztüli is védekezésre lenne szükség, és az utolsó védekezésre már elfogyna a gyertyákból a paraffinolaj. Ekkor azzal az esettel állnánk szembe, hogy elhasználtuk a drága fűtőanyagunkat, és az utolsó éjszakai fagy ugyanúgy elvitte a termést, mintha az előző éjszakákon sem védekeztünk volna. A módszer további hátránya közé sorolható, bár a gazdasági dilemma mellett szinte elhanyagolható, hogy a kibocsátott füst meglehetősen nagy környezeti terhelést jelenthet.